Interjú egy elégedett ügyféllel a fotózásról

Egy kedves, régi vendégem, egy 40 feletti nő rámírt, hogy képzeljem, megtalálta élete párját, mert kitett a társkeresőre az általam fotózott képekből. Megkérdeztem, készíthetek-e vele interjút, amit megosztanék, és ő boldogan igent mondott. Büszkén elmesélte a fotózással kapcsolatos élményeit, de inkább inkognitóban maradt.

• Szia! Miért jöttél el annak idején hozzám fotózásra?
• Szia Erika. Ennek igazából sok oka volt. Először is szégyelltem képeket kitenni magamról a Facebook-ra, társkeresőre. Hiába fotózott bárki, nem olyan lett, amit nyilvánosság előtt felvállaltam volna. Kövérnek, tokásnak, csúnyának láttam magam minden képen. A szelfik meg egyenesen borzalmasak lettek. Látszott a nagy tokám, nem találtam meg a megfelelő szöget. Hagyjuk is! Ilyen képeket biztos nem tettem volna ki sehová, nemhogy társkeresőre.
• Ha már ennyire kritikus vagy magaddal szemben, azok a képek hogy tetszettek, amik nálunk készültek?
• Oh! Hát és és föld a kettő! Össze se lehet hasonlítani. Hová tűnt a tokám? Miért nem látszik a képen? Nem is tudtam, ha megfelelő szögből vagyok fotózva, előnyös is lehet. Hm… egész jó nő vagyok!
• Mi történt azután, hogy megkaptad a képeket?
• Első dolgom volt kiposztolni a Facebookra, naná! Ennyi lájkot én még életemben nem kaptam. A tájképes fotóimat nem lájkolták így az ismerőseim, és csak írtak, írtak, hogy de jól nézel ki, de szép vagy, micsoda képek, meg volt, aki azt írta, irigykedik rám, ilyenek. Érted? Záporoztak az elismerések. Olyan boldog voltam, mint már nagyon régen. Ezen felbuzdulva gyorsan feldobtam egy társkeresőre is a képekből.
• Mesélj! Lett eredménye?